CECED Magyarország Egyesülés

 
Facebook
Javítás és karbantartás

Ha elromlik a készülékünk és mi magunk látunk neki a hiba kiküszöbölésének, akkor először feltétlenül a használati útmutatót olvassuk el. Az ebben foglaltak segítségünkre lesznek, és elképzelhető, hogy tényleg megússzuk, hogy szerelők kelljen hívni, és mi magunk is megoldást találunk a problémára.

De még fontosabb a probléma megelőzése, ezért pedig sokat tehetünk, ha készülékeinket rendszeresen karbantartjuk!

Az új PTK (2013. évi V. törvény) 6:166. § (2) bekezdése szerint: „Ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása arányában a jogosult köteles viselni, ha a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett e tekintetben tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.”

A karbantartás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezek a műveletek nem bonyolult, szervizes kolléga közreműködését igénylő tevékenységek, hanem egy kis figyelemmel mi magunk is könnyedén elvégezhetjük őket otthonunkban. A használati útmutatók ehhez segítséget is nyújtanak, s egyértelmű, hogy a használati útmutatóban javasolt karbantartási feladatokról „ismeretekkel rendelkezünk”, így ha azokat elmulasztjuk, és a meghibásodás legalább részben erre vezethető vissza, a javítási költségeket arányosan nekünk kell viselnünk.

Fontos tehát, hogy mindig olvassuk el a használati útmutatót, már a legelső használat előtt, hiszen a készülék megfelelő üzembe helyezéséhez is tartalmaz iránymutatást. Ne feledjük: csak magunknak okozunk kellemetlenséget, feladatokat, utánajárást, és nem utolsó sorban felesleges költségeket, ha már az első lépésnél valamit rosszul teszünk, ne legyünk tehát lusták megnézni a használati útmutatót. Készülékünk meghálálja a gondoskodást jó teljesítménnyel, hosszabb élettartammal, no és persze költségkíméléssel!

Íme, egy kis általános segítség néhány fontos háztartási készülékhez!

A hűtőgépek karbantartása

A meleg nyári hónapokban a hűséges, egyébként is éjjel-nappal bennünket szolgáló háztartási készülékünk, a hűtőgép szerepe felértékelődik: nem győzzük bepakolni a limonádékat, ásványvizeket, hogy a forróságot jéghideg hűsítőkkel enyhíthessük. De ne feledjük el: a nagy meleg nemcsak a mi szervezetünket terheli meg, hanem hűtőgépünkét is. Sokkal jobban oda kell figyelnünk tehát a helyes üzemeltetésre, ha nem akarjuk, hogy a villanyszámlánk a nyári hónapok során az egekbe szökjön.

Egy kollégám szokta mondani, hogy a nyár olyan a hűtőnek, mint az emelkedő a tempomatnak[1]. A melegben sokkal több energiát kell felhasználnia annak érdekében, hogy a megfelelő hőmérsékletre hűtse le az élelmiszereket és italokat. Apropó, megfelelő hőmérséklet… mennyi is az pontosan? A legtöbb szakirodalom 5-6 fokra javasolja beállítani a hűtőt. Nyáron – annak ellenére, hogy sokkal jobban vágyunk egy jéghideg italra, mint hűvösebb időszakokban – semmiképpen nem javasolt a szokásos beállításnál hidegebbre állítani a hűtőnket. Ha az ún. térközép-hőmérséklet ilyenkor 5-7 fok között van, az teljesen megfelelő: ezt úgy tudjuk megmérni, hogy a középső polcra, az ún. térközépbe  beteszünk egy pohár vizet, és a hőmérő közepes hőmérsékletszabályozó-állásban az állandósult állapot esetén 5-7 fok között mutat, akkor rendben. Ha ennél hidegebbre állítjuk a hűtőt, ne feledjük, hogy a villanyszámlánk magasabb lehet emiatt.

Ügyeljünk arra is, hogy hűtőgépünket ne süsse a Nap, s lehetőleg ne legyen a tűzhelyhez sem közel (tudjuk, a tempomat és az emelkedő esete!). Bár a nagy melegben nehezebb megállni, de lehetőleg ne tegyünk be forró dolgokat. Várjuk meg, amíg kihűl a leves, s csak utána kerüljön a hűtőbe.

Fontos a rendszeres karbantartás is: rendszeresen ellenőrizzük, hogy jól záródik-e az ajtó. Ezt úgy tehetjük meg, hogy egy papírlapot teszünk az ajtóhoz, amikor becsukjuk: ha benn marad, akkor rendben a záródás. Fontos az is, hogy a hűtőgép hátulján található kondenzátor rácsot rendszeresen portalanítsuk, és figyeljünk arra, hogy a hűtő mögött, mellett, felett legyen elegendő hely a levegő áramlására.

No és nem feledkezhetünk meg a jegesedés-mentesítésről sem: még az ún. no-frost-os hűtőket is évente legalább egyszer ajánlott leolvasztani.

Hogy a kollégámat idézzem ismét: gondozásmentes hűtő nincs! Még egy korszerű, energiahatékony hűtőnél is oda kell figyelnünk annak érdekében, hogy ténylegesen energiatakarékosan, a villanyszámlát kímélve működhessen.

A mosógép karbantartása

Sokan a nyári meleg napokat választják a függönyök kimosására. A melegben kiteregetve gyorsan megszáradnak kedvenc ablak-takaróink, így kényelmesen és gyorsan tisztasággal és friss illattal töltik meg otthonunkat.

De álljunk meg egy percre, mielőtt nekikezdünk! Hogy lesz tiszta az a gyönyörű függöny, ha a vastagon fekete penésszel borított mosószer tartályba öntjük a tisztítószert? Nem kellene előbb magát a takarítóeszközt is kitakarítanunk? Ahogy az autót is átnézetjük egy-egy hosszabb utazás előtt, hogy minden rendben van-e, nagy mosás előtt érdemes – főleg ha nem tesszük meg rendszeresen – mosógépünket is egy alapos karbantartásnak alávetni.

Nem kell megijedni, nem bonyolult, szakszervízben ellátandó szerelési tevékenységekre igyekszünk rábírni a kedves Olvasót. Olyan egyszerű, könnyen és gyorsan kivitelezhető praktikákat szeretnénk bemutatni, melyek megkímélnek majd bennünket a bosszankodástól, ha netán szorgos masináink nem az elvárásnak megfelelően teljesítenek. Ha például nem lesz olyan szép hófehér a függöny, ahogy azt szerettük volna… Vajon rossz a mosógép? Vegyek újat? Nem, erre semmi szükség! Nézzük tehát, mit tehetünk a mosógépünkért.

A víz keménysége miatt vízkő-, a mosószerek nem megfelelő adagolása (gyakori túladagolása) miatt pedig zsíros lerakódások keletkeznek a mosógép belső alkatrészein. Nem beszélve a nedves körülményeket rendkívüli módon kedvelő fekete penészről.  Ezek kezelésére, eltüntetésére különböző lehetőségeket kínálnak számunkra a reklámok és különböző internetes közösségek.

A reklámokból számtalan, jobbnál jobbnak hirdetett tisztítószert ismerhetünk meg. Mára mindenből akkora a kínálat, hogy a bőség zavarában már nem is tudjuk, melyik lenne a jó választás.

No persze a reklámok áradatára és a XXI. századi fogyasztói társadalomra jellemző magatartásokra nyújtott válaszreakcióként megjelentek, és manapság egyre gyakrabban találkozhatunk az ún. „természetesnek” mondott módszerekkel. Egyre több „zöld” oldal, szervezet javasolja, hogy inkább „természetes” szereket használjunk a háztartásunkban, mert azok környezetbarát megoldások, szemben a sokszor nem környezetbarátnak kikiáltott tisztítószerekkel.

A szemünk előtt manapság egyre élesebb vita bontakozik ki az ún. „természetbarát megoldások” és a „mesterséges szerek” használói, ajánlói között. Valljuk be, jellemző ránk az is, hogy csak a két végletben tudunk gondolkodni, s a választást egy harcnak, a mást választókat ellenfeleknek, néha még ádáz ellenségnek is tekintjük. Kivonjuk kardunkat az egyik vagy a másik megoldás mellett, és minden körülmények között makacsul kitartunk és mindenre mindenkor azt az adott megoldást alkalmazzuk. Persze ebben remek külső segítséget is kapunk: az interneten is bőven találhatunk megerősítést, bármely végletet is képviseljük, jó tanácsok tömkelegét, hogy miért jó, ahogy mi döntöttünk, és miféle megátalkodott rossz emberek, akik a másik csoporthoz tartoznak, vagy netán kételkedni mernek.

Mi azt gondoljuk, hogy a tudatos és környezetbarát fogyasztó mindkét véglettel szemben legalább szkeptikus, alaposan tájékozódni vágyó, előnyöket és hátrányokat mérlegelő, a döntéseit mindenkor az aktuális feladathoz az összes tényezőt figyelembe véve kialakító fogyasztó. Csak egy egyszerű és sarkított példát említve: egy autószerelő munkaruhájának a kimosásához egy természetesnek mondott mosószer (pl. mosódió) használata lehet, hogy azt eredményezi, hogy nem lesz megfelelően tiszta a ruha, ezért vagy újra kell mosni, vagy magasabb hőfokon már az első mosásban is, hosszabb ideig, több vízzel, és jóval több mosószerrel. Így az azonos tisztaságú ruha eléréséhez nem biztos, hogy az enyhébb hatású természetbarát szer a környezetbarátabb megoldás. Ezzel nem a mosódió érdemeit szeretnénk kisebbíteni. Lehet, hogy a „szinte tiszta” ruhadarabokhoz ez is nagyszerű megoldás. De arról se feledkezzünk meg, hogy a használt mennyiség is számít: ha azonos tisztaság eléréséhez mennyiségileg több kell az egyik szerből, mint a másikból, akkor ennek választásával rögtön növeljük a mosószer-előállítási, a csomagolás-gyártási és csomagoláshulladék-képzési környezeti lábnyomunkat… ezen is érdemes elgondolkozni.)

Ugyanez a helyzet a vízlágyító és egyéb tisztító megoldásokkal is: ha évek óta semmit nem használtunk, és már vastagon rárakódott a vízkő az egyes alkatrészekre, vagy erősen lerakódott a feleslegesen túladagolt mosószer, akkor egyrészt lehet, hogy egy kicsit „drasztikusabb” beavatkozásra lesz szükségünk egy erősebb hatású tisztítószer választásával, másodsorban azt se felejtsük el, hogy bizonyos szerek, és ilyen például az ecet vagy a trisó is, maró hatású savak, melyek kifejezetten károsak lehetnek bizonyos alkatrészekre (pl. gumi tömítések, a dobot bevonó anyagok). Továbbá, maró hatásuk eredményeként a vízkövet éles, szilánkos lapocskákként választja le az alkatrészekről (ezt jól megfigyelhetjük például egy vízforraló esetében), mely éles vízkőleválások utána, vagyis a mosógépen belüli további „útjuk” során egyéb alkatrészek – pl. gumitömítések – sérülését okozhatják.

A gyártók a használati útmutatóban mindig megjelölik, hogy milyen szerrel javasolják az egyes karbantartási, tisztítási műveletek elvégzését (még azt is, ha már maga a sima vizes öblítés, törölgetés megfelelő), így ne feltételezzük azt, hogy ha egyes speciális esetekben speciális mesterséges szerek használatát javasolják, azt merő profitérdekeltségből, a természetre fittyet hányva, a „szegény jószándékú fogyasztó átverési szándékával” teszik. Lehet, hogy ezen szer használatával sokkal többet teszünk a környezetünkért, mert pl. hosszabb ideig használhatjuk a gépünket az egyes alkatrészek jobb megóvásával (és így máris kisebb gyártási és hulladékkezelési környezeti lábnyomunk lesz). Gondoljunk bele: a gyártónak az az érdeke, ha tetszik, igen, üzleti érdeke, hogy elégedett fogyasztói legyenek. Ha egy vásárló csalódik az adott márkában, készülékben (például azért, mert meghibásodnak az alkatrészek, elkopnak a tömítések, lejön az alkatrészek belső bevonata),  legközelebb másikat fog választani. A vásárló akkor elégedett, ha a készüléke meghibásodás nélkül, hatékonyan és hosszú ideig üzemel. Ehhez szeretne a gyártó segítséget nyújtani üzemeltetési és karbantartási módszerekre vonatkozó tanácsaival, és az üzemeltetéshez és karbantartáshoz szükséges és megfelelő szerek javaslatával.

És itt megint csak visszajutottunk a használati útmutató fontosságához, amihez még egy dolgot kell hozzátenni: a megelőzés fontosságát. Ha készülékünk beüzemelésétől fogva figyelünk a használati útmutató tanácsaira, arra, hogy ne adagoljunk túl semmit, és a javasolt tisztító szereket a megfelelő műveletekhez, és megfelelő mennyiségben és arányban használjuk, azzal már megelőzzük a problémák kialakulását, és a megelőzés rendszerint sokkal környezetbarátabb megoldás, mint az utólagos problémamegoldás.

Igazán környezetbarátnak lenni a mai fogyasztói társadalomban nem könnyű. A sok reklám, a határtalan választékok rohamosan bővülő világa, és a minderre adott, esetenként a tudományos ismereteket (tudatlanságból vagy szándékosan) nélkülöző, túlságosan leegyszerűsített „ellenmegoldás-javaslatok” áradata komoly feladatok elé állítják az igazán környezetbaráttá válni akaró embereket. A legjobb segítőink pedig a következők lehetnek: a saját józan eszünk, tapasztalatunk, és a tudni, ismerni vágyásunkból eredő kételkedésünk.

No de most térjünk vissza eredeti témánkhoz, a mosógép-karbantartáshoz.

Ha karbantartásról van szó, minden szervizes kolléga a vízkövesedést és a mosószerek túladagolásából fakadó lerakódásokat említi legfőbb problémaként. A tisztítási programokhoz válasszuk a gyártó által javasolt szereket, és magas hőfokon futtassunk le tisztítóprogramokat.

Gyakran előfordul, hogy a mosószer-tartályban is megjelenik a fekete penész. Ha ezt nem takarítjuk le alaposan, utána ezt mossuk hozzá a tisztításra váró ruháinkhoz is. Ha ilyet látunk, fogjunk gyorsan egy használaton kívüli fogkefét, pattintsuk le (általában le lehet) a tartályt, és minden apró szögletét suvickoljuk gyorsan szép tisztára. Ha ezt elég gyakran, havonta legalább egyszer egy sima vizes szivaccsal megtesszük, és eltávolítjuk a lerakódó mosószereket, akkor egyből meg is előzzük a penészképződést.

Már majdnem készen vagyunk, csupán egyetlen feladatunk maradt: a mosógép szűrőjének kitisztítása. Ha nem tudjuk pontosan, ez hol található (általában alul van egy kis nyitható tok rész a gépen), lapozzuk fel a használati útmutatót és keressük meg. A szűrőből, ha régen nem tisztítottuk, meglepő dolgok fognak előkerülni… Egy-egy pénzérme, a rejtélyes módon a ruhákról eltűnt gombok, s egyéb rég elfelejtett apróságok. No persze ha az összegyűlt szöszöktől és koszoktól még látszanak! Mindenesetre ezeknek semmi keresnivalójuk a mosógépünkben. Az apró tárgyak tönkreteszik a szűrőt és a szivattyút, majd a csapágyakat is, a kosz eltömíti a szűrőt. Így csökken a mosógépünk élettartama is.

Ha ezt is megtettük, büszkék lehetünk magunkra, és higgyük el, mosógépünk meg fogja hálálni a gondoskodást: szebb lesz az a függöny, mint valaha.

A mosogatógép karbantartása

Ha már megy a mosás, irány a konyha! Most következik a mosogatógép karbantartása. (Megjegyezzük: talán nyáron ennek fontosságára a gépből kiszűrődő „illatok” is jobban figyelmeztetnek…) Nos, kezdjünk tehát bele gyorsan! Vízkőtelenítés és belső tisztítás a mosógéphez hasonlóan erre a célra a gyártó által ajánlott tisztító szerekkel lehetséges, egy üres, magas hőfokú program lefuttatásával. Ellenőrizni kell, hogy van-e kellő mennyiségű só a mosogatógépben, továbbá a szűrő ennél az eszköznél is kritikus lehet (ha nem tudjuk, hol van, tudjuk: használati útmutató!). Ha még nem vagy régen tisztítottuk, készüljünk fel lelkileg, hogy szembe kell majd néznünk (és meg is kell fognunk) a korábbi hetekben, hónapokban főzött töltött paprika, marhapörkölt és egyéb finomságok ételmaradékainak a tányérokon „felejtett” darabjaival… kevésbé gusztusos formában, mint azt legutóbb láttuk. No de ugyebár a jó pap is holtig tanul, majd legközelebb nem hagyjuk rajta a nagyobb darabokat a tányérokon, és gyakrabban tisztítjuk a szűrőt. Még egy jótanács: érdemes a forgókar réseit is (ahol a víz jön belőle) átnézni, ugyanis itt is „beakadhat” egy-két mócsing, aztán forgás közben majd úgy érzékeli a készülék, hogy a forgókar hozzáér az edényekhez, és folyamatosan sípolni fog. Saját – meglehetősen hosszú – tapasztalatból tudom. Ha mindez rendben, jöhetnek az mosogatandók. S láss csodát! Ugye régen ragyogtak így a poharak és tányérok? És még az illatuk is sokkal jobb lett!

A porszívó karbantartása

Megy a mosógép, dolgozik a konyhai társa is, most jöhet a porszívózás. Ó, gondoljuk, ez gyerekjáték lesz! Hiszen ma már olyan hipiszupi porszívók léteznek, hogy egy-két húzás itt, kis tologatás-szippantás ott, és már el is tűnt minden porcica! Egy kedves ismerősöm egyszer a család kedvenc papagáját is felporszívózta a nagy takarítási lendületében. Szóval az állatokra azért figyeljünk oda. No persze a másik véglet is létezik, amikor akárhogy tolom-húzom azt a szerencsétlen gépet, csak nem akar szűnni a kosz, inkább csak kavarognak a porcicák egyik helyről a másikra (amit persze a nem-por-cicák hihetetlenül élveznek). No ilyenkor ne a gyártót és a gépet szidjuk, hanem jöjjön a porszívó karbantartás.

Ha porzsákos a porszívónk, a porzsákot – ha megtelik – cserélni kell. Általában nagyon könnyű kiszedni a porzsákot, de jó, ha tudjuk, az újat felszerelni gyakran sokkal több fejtörést okoz (ezt szintén tapasztalatból mondom). Ezért, mielőtt a régit levennénk, figyeljük meg, hogy van rögzítve, illesztve a szerkezet. Így sokkal könnyebb – no és gyorsabb – lesz a csere.

Ha porzsák nélküli porszívónk van, akkor a porgyűjtő tartályt érdemes minden 5. kiürítés alkalmával megtisztítani (vagy ha a szűrő láthatóan piszkos).

A porzsák mellett tisztítást vagy cserét igényelnek időnként a szűrők is. A szívó szűrőket évente egyszer kell cserélni, vagy kimosni, a szűrő típusától függően. Három típusú szűrő létezik: mikrofilteres, nem mosható és mosható HEPA szűrők. Az első két típus nem mosható, ezért ezeket cserélni kell, a mosható szűrőt viszont ki kell mosni, a használati útmutató iránymutatása szerint.

A motorszűrőt akkor kell kicserélni (ez nem mosható!), ha az láthatóan elszennyeződött. Egyes gyártók javasolják, hogy porzsákos porszívók esetében minden 5. porzsák-csere esetén a motorszűrőt is cseréljük ki.

Higgyük el, megéri az energiát, hogy odafigyeljünk segítő készülékeinkre, és rendszeresen karbantartsuk őket. Egyrészt így nem fognak nekünk csalódást okozni, másrészt az élettartamukat is növelhetjük ezáltal. S ha valamit nem tudunk? Hát nem szégyen belekukkantani a használati útmutatóba, segítségünkre lesz.