Veszélyes hulladék

Az elektronikai termékek (például a háztartási gépek, szórakoztató elektronikai berendezések, telefonok) sokféle anyagi összetevőből épülnek fel. Rendeltetésszerű, azaz a használati útmutatónak megfelelő használat során a berendezéseink egészségünkre nem jelentenek veszélyt. Probléma akkor jelentkezhet, ha a készülékekben található egyes, az emberi egészségre bizonyos körülmények között veszélyes anyagok a készülékekből felszabadulnak, és a környezetünkből az emberi szervezetbe bekerülnek.

Ez három fő esetben fordulhat elő:

  1. a használat során: ha a készüléket nem a használati útmutató előírásai szerint használjuk (pl. túlzott hőhatásnak tesszük ki, vagy szétbontjuk akkor is, ha a használati útmutató jelzi, hogy ezt ne tegyük);
  2. a szervizelés során: ha a készüléket nem szakszerűen szervizelik; valamint
  3. a hulladékkezelés során: ha a hulladékok a természetbe kerülnek, vagy nem megfelelő eljárással gondoskodnak a hulladékok kezeléséről.

Fontos azt is tudni, hogy ezeket a veszélyes anyagokat a gyártók nem ok nélkül alkalmazzák:

  • bizonyos alkatrészekhez (pl. akkumulátorokhoz) ezek bizonyulnak (vagy a korábbi időszakban a technológiai fejlődés alapján ezek bizonyultak) a legjobb megoldásnak, vagy
  • bizonyos megoldások, eredmények eléréséhez (pl. égésgátlás) ezek bizonyulnak (vagy a korábbi időszakban a technológiai fejlődés alapján ezek bizonyultak) a legjobb megoldásnak.

A tudományos fejlődés eredményeképpen az elmúlt évtizedekben több összetevőről is bebizonyosodott, hogy az emberi szervezetbe bekerülve káros hatású lehet. (Emlékezhetünk például az ólmozott benzin esetére.)

Ezért a jogalkotók folyamatosan igyekeznek a gyártókat a jogszabályok által kötelezni arra, hogy ezeket az összetevőket ne vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben alkalmazzák a termékeikben (ahogy az ólmozott benzin is betiltásra került).

Ennek azonban van egy technológiai feltétele: a tudomány és technika adott állása szerint van-e a korábban használt és veszélyesnek bizonyult összetevő helyett egy másik összetevő, mely megfelelően helyettesíteni tudja a veszélyes összetevőt? Mert ugye az nem lenne jó megoldás, hogy egy veszélyesnek minősített égésgátló anyagot kivonunk a berendezésből, de ezzel azt érjük el, hogy a készülékünk már használat során a kigyulladás kockázatát hordozza magában? A megfelelő feladatellátást és a biztonságot garantáló jó helyettesítő összetevő (amely ráadásul jelentős költségnövekedés nélkül érhető el) tehát olyan technikai korlátozó tényező, melyet mindenképpen figyelembe kell venni.

 Van még egy fontos dolog, amit tudnunk kell, amit Paracelsus, a híres XVI. században élt orvos fogalmazott meg elsőként: „Minden anyag méreg… csak az adag az, amely nem teszi mérgezővé.”

Tudtuk-e például, hogy bizonyos „adagban” a víz és az oxigén is mérgező?

Mikor és milyen mennyiségben mérgező a víz?

Mindannyian tudjuk, hogy a víz az élet alapvető feltétele. Víz nélkül nincs élet. Manapság sok vita hallható és olvasható arról, hogy mennyi vizet is kellene egy nap elfogyasztanunk. De vajon tudjuk-e, hogy ha kb. 8-10 liter vizet egyszerre meginnánk, akkor az számunkra mérgező hatású lenne?  Felborulna ugyanis a szervezet homeosztatikus egyensúlya (ezen belül is kiemelten az ozmotikus és ionegyensúlya), mely súlyos esetben akár halálhoz is vezethetne.

Mikor és milyen mennyiségben mérgező az oxigén?

Mindannyian jól tudjuk, hogy oxigén nélkül sincs élet. A légkör 21%-a oxigén, és a légzéssel jutunk a megfelelő mennyiségű oxigénhez. Így légköri nyomáson (1 bar) a vérünkben az oxigén ún. parciális nyomása 0,21 bar. De mi történik például a búvárokkal, akik a tengerben mélyre merülnek? A mélységgel 10 méterenként 1 barral nő a nyomás. Tehát 10 méter mélyen már 2 bar, 20 méter mélyen 3 bar és így tovább. Minél mélyebbre merül egy búvár, annál inkább megnő a levegővel belélegzett oxigén parciális nyomása a vérében. Ha az oxigén parciális nyomása eléri és meghaladja az 1,6 bart (ami 66 méter mélységben következik be), az ember számára egyre mérgezőbbé válik, súlyos esetben akár teljes eszméletvesztést is okozhat, ami a víz alatt különösen veszélyes állapot, akár halálhoz is vezethet. Tehát nemcsak az ún. nitrogénnarkózis, hanem az oxigénmérgezés kockázata is fontos szempont abban, hogy ma a kedvtelési célú búvárkodás mélységi határa haladó búvárok esetében is maximum 40 méter. (Azok a búvárok, akik 50-60 méternél mélyebbre merülnek légzőkészülékkel, nem levegőt lélegeznek a palackból, hanem a levegőtől eltérő összetételű gázkeveréket, melynek összeállításakor figyelemmel vannak arra, hogy oxigén parciális nyomása a tervezett merülés során semmikor ne lépje át a megengedett nyomásértékeket.)

Ne féljünk tehát attól, ha azt halljuk, hogy valami veszélyes, hanem tájékozódjunk, hogy MIKOR és MILYEN MENNYISÉGBEN érint bennünket ez a veszély.

Mit jelent a CE-jelölés?

Nap, mint nap számtalan terméken láthatjuk a CE-jelölést, így az összes elektromos készüléken is. De vajon mit takar ez a két betű, és miért van szükség rá?

A CE-jelölés (Conformité Européenne, azaz európai megfelelőség) azt jelzi – elsősorban a termékellenőrző hatóságok, de a fogyasztók felé is –, hogy az adott termék megfelel az Unióban hozott, a termékre vonatkozó, uniós jogszabályokban meghatározott követelményeknek. A jelölést a gyártó a forgalomba hozatal előtt köteles elhelyezni a terméken, miután az előírt megfelelőségi eljárások során bizonyosságot nyert, hogy a termék valóban megfelel az előírásoknak: összegezve tehát biztonságos, alkalmas azokra a funkciókra, amelyekre tervezték, és nincs káros hatással a környezetre. Ezt követően az Unió piacán, minden tagállamban azonosan az ellenkező bizonyításáig a CE-jelölés a megfelelőséget bizonyítja. Így a termékek szabad áramlását is szolgálja a jelölés: nem kell – és nem is lehet – a tagállamoknak külön szabályozást alkalmazniuk.

Az otthonunkban használt elektromos készülékek (pl. háztartási gépek, szórakoztató elektronikai és számítástechnikai berendezések) megfelelőségének vizsgálatát hazánkban a fogyasztóvédelmi hatóságok végzik. Ha valamely készülék nem felel meg valamely rá vonatkozó szabályozásnak, az a termék piacról való kivonását is eredményezheti. Ha egy termék például nem biztonságos, a hatóság azonnal megtiltja a forgalmazását. A veszélyes termékeket a hatóság publikálja.

2013. eleje óta a CE-jelölés azt is jelzi az elektronikai termékek esetében, hogy a termék megfelel a veszélyesanyag-korlátozásról szóló uniós szabályozásnak, a RoHS-szabályozásnak is.

 

Ezen oldal megfelel a 197/2014 (VIII.1.) számú, az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló kormányrendelet 7.§ a)- c) pontjában foglalt tájékoztatási kötelezettség teljesítésének.