Holdpor érkezett Kínából az Egyesült Királyságba, értéke felülmúlja az aranyét

Az Egyesült Királyságba érkeztek az első holdkőzet minták, amelyeket közel ötven év után hoztak vissza a Földre, és amelyek a kínai űrprogramtól érkeztek kölcsön. Ezek a pici porszemek most egy magas biztonsági intézmény széfjében várakoznak Milton Keynes-ben, ahol a tudósok már alig várják, hogy megkezdjék a kutatásokat. Az egyetlen brit tudós, aki hozzáférhetett ehhez az rendkívül ritka anyaghoz, Mahesh Anand professzor, aki az anyagot „aranypor”-nál is értékesebbnek tartja. „Senki a világon nem férhetett hozzá a kínai mintákhoz, tehát ez hatalmas megtiszteltetés és óriási privilégium” – mondja.

A professzor csapata a por finomra őrlésével és lézeres zúzással reméli, hogy választ találhat a Hold keletkezésével és a Föld korai éveivel kapcsolatos alapvető kérdésekre. A porszemcsékben lehetnek olyan bizonyítékok, amelyek megerősítik a tudósok elméletét, miszerint a Hold a Földdel ütköző, Mars méretű bolygó törmelékéből keletkezett 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Kína 2020-ban a Chang’e 5 űrmisszió keretében gyűjtötte be ezeket a kőzetmintákat, amikor a Hold vulkanikus területe, a Mons Rümker mellett landolt. Egy robotkar fúrt a talajba, hogy összegyűjtsön 2 kilogramm anyagot, amelyet egy kapszulában hoztak vissza a Földre, és amely belül Mongóliában landolt. Ez volt az első sikeres holdmintavétel a Szovjetunió 1976-os küldetése óta, és ezzel Kína vezető szerepet szerzett az új űrversenyben.

Most, a világűrkutatásban végzett hosszú távú globális együttműködés hagyományainak folytatásaként Kína először biztosított hét nemzetközi kutatónak hozzáférést a mintákhoz, hogy új felfedezéseket tehessenek. A pici ampullákat egy fényűző ceremónián adták át Anand professzornak Pekingben, ahol találkozott orosz, japán, pakisztáni és európai kollégáival. „Olyan érzés volt, mintha egy párhuzamos univerzumban lennénk – Kína annyira előrébb jár a világűr programokba történő befektetések terén” – osztotta meg tapasztalatait.

A professzor a lehető legbiztonságosabb helyen, a kézipoggyászában hozta vissza az értékes terhet az Egyesült Királyságba. Az Open University laboratóriumában Milton Keynes-ben lépésről lépésre haladunk a tisztasági előírások betartása mellett: ragadós szőnyegekre lépünk, műanyag kesztyűt, köpenyt, hajhálót és kapucnit veszünk fel. A magas biztonsági szobában a környezetnek makulátlannak kell lennie, hogy megakadályozzák a szennyeződést. Ha a Földről származó anyag keveredik ezekkel a földön kívüli porszemcsékkel, az véglegesen tönkreteheti Anand professzor csapatának elemzését.

Közvetlenül a széfek előtt guggolunk, amikor Anand professzor kinyit egyet, és óvatosan előhúz egy ziplock táskát, amely három, ékszertartó doboz méretű tartályt tartalmaz. Mindegyikben egy átlátszó ampulla található, amelynek alján sötétszürke por található. Bár a holdpor látványa nem tűnik különösebben lenyűgözőnek, mégis megdöbbentő belegondolni az űrbeli utazásába. Anand professzor szerint ennyi, összesen 60 milligramm elegendő ahhoz, hogy évekig foglalkozzanak vele. „Itt a kicsi a hatalmas. Higgyen nekem, ez bőven elegendő ahhoz, hogy elfoglaljon minket” – mondja.

A folyosón lévő laborban Kay Knight technikus lesz az első, aki valóban dolgozni fog a mintákon, amikor az ampullák ki lesznek nyitva. 36 éve vág és őröl kőzetdarabokat, de ez lesz az első alkalom, hogy a Hold felszínéről származó anyaggal foglalkozik. „Hihetetlenül izgatott vagyok” – mondja, miközben megmutatja, hogyan vág meteoritokat gyémántpengével. „De ideges is vagyok – nem sok minta áll rendelkezésre, és nem igazán tudnak könnyen újabbakat szerezni. Nagy tét” – teszi hozzá.

Miután elkészíti a mintákat, azok két másik laborba kerülnek. Az egyikben egy bonyolult cső- és szeleprendszerrel felszerelt gép található. Sasha Verchovsky technikus az 1990-es évek eleje óta építi ezt a gépet. Megmutatja nekünk a kis hengert, ahol a porszemcsék 1400 Celsius-fokra hevíthetők. Ez segít a szén, nitrogén és nemesgázok kinyerésében. Ez teljesen egyedi, és ez az egyik oka annak, hogy Anand professzor úgy véli, az ő laboratóriumát választották ki a ritka minták befogadására. James Malley, a kutatási technikus egy olyan gépet működtet, amely meg tudja határozni, mennyi oxigén található a porszemcsékben. Megmutatja a tesztfutását, amely során lézerrel találkozik a mintával, ami a képernyőn felnagyítva látható.

A csapatnak egy éve van a kutatás befejezésére. A végén a válaszkeresésük valószínűleg a minták megsemmisítéséhez vezet. Azonban Kína a Chang’e 5 küldetés óta tovább lépett. 2024-ben a Chang’e 6 indítása hozta vissza az első mintákat a Hold túlsó oldaláról. Ez egy mélyen titokzatos hely, amely hosszú ideje csendes vulkáni lávafolyamok nyomait rejtheti. „Nagyon remélem, hogy ez egy hosszú távú együttműködés kezdete Kína és a nemzetközi tudósok között” – mondja Anand professzor. „Sokan közülünk a Apollo missziók által visszahozott mintákon dolgozva építették fel karrierjüket, és azt hiszem, ez egy fantasztikus hagyomány, amelyet követni kell. Remélem, más országok is követik majd a példát.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c4g3krykxypo